Kedves Lujza!

 

Most, hogy fellapoztuk a maradék sonkából és tojásból készíthető recepteket, lassan elkezdődhet a munka, nem igaz? Bár nem állíthatom, hogy nem volt fárasztó ez a húsvéti dínomdánom.

Nem tudom, te hogy vagy vele, én nagyon szerencsésnek mondhatom magam a családomat illetően. Mindannyian más világból érkezünk. Mégis drága nagymamánk adott nekünk néhány olyan értékeket, ami összeköt.

Például azt, hogy össze kell tartani. Aki össze akar tartani, az össze is tud. A közös dolgokra koncentrálunk, nem a különbségekre. Pár napra igazán félre lehet(ne) tenni a zavaró tényezőket. Valahogy úgy, ahol állítólag a dánok csinálják, hogy családi összejöveteleken tabunak számít minden, ami okot adhatna a vitára.

Mondhatod persze Lujza, hogy ez képmutatás, és valahol egyet is tudok érteni ezzel. Ha nincs elég önismeret, önkontroll, vagy egy csipet pozitivitás, akkor biztos. Nálunk van ezekből elég asszem.

Tudod, szoktam mondani, hogy a fiatalabbik generáció mindig tud valamit, amit az idősebbek nem (ez persze fordítva is igaz). Amit mi konfliktusnak látunk, az nekik nem az.

Jó ezt megélni, most is jó volt. Üdítően bölcs.

Nagymama előrelátó takarékossággal különböző helyekre dugdosta el a sütit, hogy minden napra jusson belőle. Azért anno egy-egy buliból hazaérve sikeres kutatás után együtt majszoltuk az unokatesókkal, akkor a legfiatalabb generációként. Hát most már kettő is van mögöttünk. Így van ez. De a sütiből minden napra jutott.

A szódásüvegeket pedig mi lányok dugtuk el. Most nem annyira sikerült.

Téged meglocsoltak? Kíméletesen vagy hagyományosan?

B.