Kedves Lujza!

 

Minden nézőpont kérdése. Túl általános így, ugye? Én is látom.

Aki nemrég volt nálam, elég ramaty állapotban volt. Tényleg látszott rajta, hogy szenved. Másik városokba készül költözni, ami azt jelenti, hogy a mostani lakóhelyén kívül két másikban is készül dolgozni, minden héten meglátogatva mindhárom helyszínt.

Épp szakításban van valakivel, aki akár élete szerelme is lehetne, de épp nincs abban a lelkiállapotban, hogy kapcsolódni tudjon. Ő is szenved a helyzettől.

Izgul nagyon, hogy képes lesz-e boldogulni, eltartani magát. A szülei nem támogatják, egyikük nagyjából nincs is jelen, a másikuk inkább a kétségeit erősíti, nem vagy rá képes felkiáltással.

Én egy másik mozit néztem. Még egyetemista. Már van kocsija és két munkahelye. Az egyik azért, mert van egy szakmája és komoly vendégköre, egy helyet bérel, ott dolgozik.

Az egyik városban, ahová költözik bérleti díj nélkül lakhat egy lakásban. Itt el kell kezdenie egy új vendégkört kialakítani, hogy el tudja tartani magát. A másik városban egy családi vállalkozásban fog dolgozni.

Van bevétele. De eddig, mivel nem volt rászorulva, mindig el is költötte, amit keresett.

Ha nem jön össze az új vendégkör, még mindig visszaköltözhet a szülőjéhez. Azzal, hogy most elköltözik, felnőhet. Mégpedig úgy, hogy önmagát kezdi el támogatni ahelyett, hogy fentről várná el. Amire készül, azt egyszer már megcsinálta. A családi vállalkozásból pedig kevés esély van rá, hogy kirúgják.

Olyan ügyes, hogy csak na! De nem látja. A kétségeket és a nem vagy rá képes vonalat igen.

Megmutattam neki az én mozimat. Tetszett neki.

A szerelmi bánat az van sajnos. Az van. Ha valami igazán jó, azt fáj elveszíteni. Fájnia kell. Ugye, Lujza?

B.