Kedves Lujza!

A kertben való szöszmötölést, bogarászást esküszöm receptre kellene felírni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem gondolok semmire. Aztabetyár! Mikor is volt utoljára ilyen? Hát neked?

Szoktam tudatosan olyan gyakorlatokat végezni (meditáció, légzőgyakorlatok), amikor nem igazán gondolok semmire. Viszont emberekkel dolgozom, a magánéletemben is vannak páran és hozzád hasonlóan nem érek rá unatkozni, így mindig van gondolkodnivaló. Nem mondom, hogy terhes, de üdítő máshogy lenni.

Sokan jönnek azzal, hogy az ilyen vagy olyan kattogást nem bírják leállítani a fejükben. Nem is biztos, hogy kell. Ha folyton előjön, akkor biztosan dolog van vele. Míg ezt kiderítjük/ed, azt szoktam javasolni, hogy legyen a napban egy fél óra, amikor kötelezően az ügyön szabad kattogni. A nap további részében pedig, ha besunnyog a téma, mondd magadnak, hogy majd holnap ekkor és ekkor, most épp mosogatok, vagy aludni szeretnék. Vagyis élek.

Szerintem nem elvetni kell, hanem korlátozni, mennyire szippant be. Aztán nem árt valahogy pontot tenni a végére.

Na de most azt mondom Lujza, hogy ha az ember a természetben van, akkor automatikusan kisülnek az agyából a felesleges gondolatok. Amúgy a depi egyik ellenszere a természet. Tudtad?

Lujza kifelé! Csend befelé!

B.