Kedves Lujza!

 

Képzeld el, hogy elmész a szerelmeddel egy autós moziba. Meghitt, nyári este van egy finom vacsora után. Jó kis randi. A többit meg képzeld hozzá inkább te.

Ha sikerült szépen elkalandozni, akkor máris visszarántalak a valóságba. Most azt képzeld el, hogy ketten indultok egy utazásra, csak most egy önismeretire.

Majdnem úgy folytattam, hogy jó kis móka az anyai és apai és egyben a családi mintákat feltérképezni, de azért nem fenékig tejföl. Viszont milyen lenne az, ha ránéznél a női és férfi működésekre, azok rád gyakorolt hatására és ezt végignézné a partnered. Aztán szerva itt, csere ott, te is meglátnád az övéit.

Tuti, hogy lenne egy csomó aha élmény, rácsodálkozás: áhááá, most már értem. Amikor te így és így reagálsz arra, amit én így és így mondok, vagy teszek, az ezért meg azért van. Mennyivel egyszerűbb lehetne! Jó lenne így kezdeni egy párkapcsolatot. De hát kinek van erre lehetősége, ideje satöbbi?

Na, csak figyelj, egyszer majd szervezek egy ilyen csoportot!

Ami tilos lesz: szarkazmus, ráolvasás, felelősségtologatás például.

Amit majd szabad: elfogadás, támogatás, kérés, cselekvési terv, meg ilyenek.

Képzeld csak, lenne egy ilyen szoftver, vagy inkább koktél, amivel pillanatok alatt átláthatóvá válna mindez. De hol maradna az izgalom? Meg a konfliktusok, ami által fejlődünk? Vagy hogy is van ez?

B.