Kedves Lujza!

 

Érdekes sztorit hallottam a minap. Apuka tíz évig viszonyt folytatott valakivel, kislány született belőle. A feleség persze megtudta, és nem engedte, hogy bármilyen kapcsolata legyen az apának a lányával.

Az örökségből kiűzettetett, kivéve mikor halála után hitel maradt, na akkor előkerítették a lányt. És mivel halálos beteg volt a feleség, a lány bocsánatát kérte. Elég húzós kérésnek hangzik. De nézzük meg a dolgot egy kicsit közelebbről.

 

Nem mintha nekem a felséggel lenne dolgom, szerencsére nem ő kopogtatott kísértve a tanácsadó ajtaján. Csak szeretném érzékeltetni, hogy a gonosz mostohának is van egy története, nem lehet őt sem csakis feketében látni.

Neki két gyereke született. Friss kapcsolatban korán lett várandós. Együtt maradtak, hisz így illik. A férfi vállalta a családfő szerepét, aztán szerelmes lett valakibe, és ebből a kapcsolatból két fiú után kislánya született. Egyedül ő hasonlított rá. Többször is megkérte – még házas emberként – a szerelme kezét, de ő visszautasította. Olyan családból származott, amiben egy másik család felrúgása nem volt gyerebe. Érdekes, hogy a megcsalás igen.

Szerinted milyen lehetett ez a mostohának? Tudta, hogy abba a másik nőbe szerelmes, hiába maradt vele, oda vágyakozik. Egy féltékeny nő, vagy bárki sok mindenre képes, ha fél, hogy elhagyják.

Nem kell megszeretni, csak megérteni. Mert az ő története hozzá tartozik a lányéhoz: részéről akarva, a lány részéről akaratlanul meghatározója lett a további életének.

A lány anyjának soha többé nem lett párkapcsolata. Hát Lujza, az ő sztorija is megérne egy misét. Nem?

B.