Kedves Lujza!

Van az a mondás, hogy nem látja a fától az erőt. Ott van az orra előtt, eléggé termetes is és akkor se. Mikor én meglátom, amit a kliens nem, gyakran zavarba jön. Hogy lehetett ő ilyen balfék, hogy ez nem jutott eszébe. Gyakorlatilag mindent összevetve egyetlen mondatért jön.

Pedig nincs itt semmi látnivaló. Mármint az ügyön van, csak azon nincs, hogy ő nem látja. Természetessé vált, ebbe született bele, mindig is így volt. És ő maga is így működik, akkor nem csoda, hogy nem látott rá.

A múltkori kérdés így hangzott: anyukád vagy apukát szokott inkább szorongani a jövőn?

Hát mindkettő. Akkorát koppant a fejében a válasz, hogy majdnem kimentem megnézni, jött-e valaki. Még, még, ennyi nem elég. Ilyenkor gyorsan rámegyek a ziccerre és tovább kérdezgetem. És egyre jobban száll fel a köd a fák elől, és válik világossá, hogy ebből a szempontból milyen környezetben élt.

És szegény ekkor még nem tudja, hogy a neheze csak most jön. Fűrészelés, hasogatás, elszállítás. Csak hogy egy párat említsek.

Lujza, a te orrod előtt mi van? Vagy addig nem is gondolkozol ilyeneken, míg bele nem botlasz? Hát jó, ez biztos a kényelmesebb.

Legyen szép napod!

B.