Kedves Lujza!

 

Türelem sötét verem. Ja nem, az a szerelem. A türelem rózsát terem, így helyes. Ha nem bánod a tüskéket és szereted a rózsát. Persze gondolhatsz mögé amit csak akarsz.

De hát ki a fenének van annyi ideje, hogy mindent kivárjon? Mikor már pontosan kigondolta, vagy megálmodta az ember és nagyon nagyon várja. Hiába. Ha hármasával szeded a lépcsőfokokat, előfordulhat, hogy egy egész emeletet zuhansz vissza.

Még nincs itt az ideje, majd utólag meglátod, hogy miért kellett így történnie. Aham. Ilyet már ki sem mondok, még ha hiszek is benne, mert ez olyan, mint a nem kell félni, felesleges idegeskedni, nyugodj meg. Ha valakiben a Siess! minta dolgozik, csak olaj a tűzre.

A sietséggel az időt akarjuk előre mozgatni, azzal pedig tudod hová igyekszünk.

Ma megkérdezte az egyik gyerek, hogy éreztem-e már, hogy megöregedtem. Mondom persze. Erre azt mondta, hogy ő is. Nyilván tudja, hogy nem, de érzi az idő múlását.

Még hány születésnap, hány húsvét, hány munkanap van vissza? Ha eljön valami, lehet várni egy másik valamit, aztán a következőt. Hol a megélt pillanat? Tudom, hogy erről már beszéltünk Lujza, de időnként elkapja az embert ez az érzés. Ott vagyunk-e, ahol épp vagyunk, mikor túl akarunk lenni rajta? Marad-e ezekből emlék? És ha tartósan unalmas, vagy kellemetlen dolgokat csinálunk, vajon bárki is puskát tart-e a fejünkhöz, vagy van más választásunk?

Türelmes ember vagy Lujza? Majd beülök melléd a reggeli forgalomban és kiderítem. Láttam én már pár jámbor embert megvadulni. Pedig csak egy újabb munkanapra igyekszik. Ennyire jó lenne?

B.