Kedves Lujza!

 

Mindig csak arról mesélek neked, hogy milyen elakadások vannak, meg honnan erednek ezek. Képzeld, van, amikor nem ezeket keressük.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy vannak az életünkben csodás élmények és időszakok, ahol egyfajta egységet élünk meg. Minden jó: a gondolataink, az érzelmeink, a fizikai állapotunk. Jól megy a meló, a kapcsolatok rendben. És biztosan te is fel tudsz idézni olyan röpke pillanatokat, amikor azt kívántad, bárcsak megállíthatnád az időt és hosszúra nyújthatnád azt, amiben éppen vagy.

Igen, igen, olyat is szoktam csinálni, hogy ezeket a pillanatokat keressük meg. Hiszen ezeket ugyanúgy tárolja a tudattalan, mint azokat, amelyek szövődményeként most nem működik valami.

Ilyen egységélményeket generációsan is találunk ám, sőt! Ha be tudod fogadni azt a gondolatot, hogy több életed is van, akkor onnan is elhozhatóak ezek a pillanatok. Ha nem hiszel ebben, akkor gondolj arra, hogy ahogy a családi tudattalan adatai hozzáférhetőek számodra, úgy a kollektív tudattalané is.

Szóval kapcsolódhatsz bőven olyan tudáshoz is, amiben volt elég erő, építő gondolatok és felemelő érzések.

Talán most is fel tudsz idézni ilyen élethelyzeteket és lehet, hogy nagymamád, apukád mesélt a sajátjairól. Ezek ugyanúgy a tieid is, mint azok a terhek, melyeket akaratlanul is cipelsz, mert ők is vitték.

Na, eszedbe jutott valami?

Én elmondom az enyémet, ha nem bánod. Ahhoz képest, hogy vega vagyok, disznóöléskor történt. Délutánra elfáradtam az elsemondommiben és ledőltem az ebédlőben a kanapéra. Arra ébredtem, hogy kint már sötét van, az asztal megterítve mindenféle finomsággal, amit akkor még szerettem és duruzsol körülöttem a család.

B.