Kedves Lujza!

 

Megbetegedtél? Sajnálom. Kitört a tavasz, ez gyakori ilyenkor, nem igaz? Miért pont te? Talán lemerültek a tartalékaid, ha nem is vetted észre. Eseménydús, igazi tél volt.

Várj még egy kicsit a tavaszi kibontakozással, légyszi még ne állj neki a nagytakarításnak se. Légy türelmes magaddal. És hiába mondod, hogy az vagy, nem hiszem el.

Azt mesélted sokat bosszankodsz a forgalomban. Szóval bocsi, de nem veszem be a türelmes buddha természetedet, amit másokkal szemben nap mint nap igyekszel megtartani. A tudattalant nem lehet győzködni, átverni, kismiska ahhoz az elme. Kocsi, út, te és az életút, összefüggenek.

Ha olyan erős, hogy képes generációkon átívelő mintákat injekciózni a mindennapjainkba, tán a testünkön keresztül érkező jeleket is tekinthetjük valósnak. És ha racionális magyarázatot akarsz inkább, akkor tessék: a tartós stressz gyengíti az immunrendszert, könnyebben áttör a betegség.

Szóval kedves Lujza, pihenj és ne játszd a süketet! Halld ki a rekedtségből, köhögésből, tüsszögésből az ü.zenetet. Lesz még időd aktívkodni, a nagytakarítást kezdd inkább a testeddel.

B.