Kedves Lujza!

Kicsi a világ, én azt mondom. Mondta már más is jó sokszor. A munkám során sokszor összefutok valakivel a múltból, akár évtizedekkel ezelőttről. És mikor megtudom a háttértörténetet, előjön egy-egy fontos részlet, vagy teljesen megváltozik a kép.

Egy fiatal anyát látok, egész tanári pályafutásom egyik legkedvesebb gyerekével. Még csak nem is tanítottam, csak ismertem. Az biztos, hogy valamit nagyon jól csináltak vele, csendes nyugalmas természetével mindenki ismerte és kedvelte. Központi figura volt. Időközben nagyon felnőtt.

Az anyjára most azt mondanád, kiegyensúlyozott, bölcs és érett nő. Ha megismernéd a történetét anélkül, hogy találkoznál vele, ide a rozsdás bökőt, hogy nem ezt mondanád. Inkább ezen tulajdonságok ellenkezőjét. Na de.

A mostani tudása már akkor ott volt vele. Ösztönösen tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy hozzá hasonlóan kiegyensúlyozott felnőtté váljon a gyermeke. Azóta rengeteget tanult, mindent is és főként önismeretet. Igazán jó segítő válna belőle. Talán már az is, bár a névjegykártyáján nem szerepel semmi hasonló.

Hiába, bármennyit tanulhat is valaki, ha hiányzik belőle az a bizonyos valami, nem lesz sikeres. Illetve az a megközelítés jobban tetszik, hogy mindenkiben van valamilyen tudás, rá jellemző érték és megfelelő gondozással szépen ki tud fejlődni.

Még akkor is, ha élete korai szakaszában nem úgy álltak a csillagok. Hát, ha nem úgy álltak, nem úgy álltak. Egy másik szögből pedig mást lehet látni, vagy egy kis idő elteltével másképp keretezni. Hm. Asztrológiát is tanult.

Vajon ma este csillagos lesz az ég Lujza?

B.