Kedves Lujza!

 

Kamaszok házassága? Biztos azt mondod, marhaság. És azt hiszed, az ilyesmi csak távoli országokban lehetséges, pedig neeeeeeeem.

Ha egy nő alig nagykorúan szül, szerintem merész dolog felnőttségről beszélni, kivéve, ha valaki nagyon, de nagyon érett. Ahogy manapság gondolkodunk, és a válások számát tekintve, párját ritkítják azok a kapcsolatok, ahol a fiatalok pontosan tudják mit akarnak. Önmagukat sem ismerik eléggé, nem ám hogy az életet, vagy azt, hogy mi minden vár még rájuk.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk Lujza, hogy házasságra érett korban – már ha van ilyen – köttetett frigyekben sem biztos, hogy valóban felnőttek vannak jelen.

A minap dolgoztam valakivel, aki arról számolt be, hogy nagyon dacos a gyerek - ő pont benne van a kamaszkorban - és nem csak hogy vele, de az apjával is hasonlóan nehéz együttműködni. A házasságban sem volt egyszerű, a válás után se lett könnyebb.

Voltam olyan merész és beállítottam a szülők kamasz énjét is a felnőttek mellé, a gyerekükkel együtt. Mármint a közössel. És lám-lám, azt mutatta a kép, amit gyanítottam: három kamasz harcát. A felnőttek nem rúgtak labdába a sztoriban.

Azzal tudok dolgozni, aki jelen van, most csak az egyik szülővel, akit a mai napig szoros emberfogásban őriz a drága jó mama. Sokat segített a gyerekkel a válás után, ami még jobban megnehezíti, hogy a szülő határokat tudjon húzni az övével szemben. A hála akadályozza meg ebben.

Szóval el tudod képzelni, milyen erőt próbáló lehet két kamasz harca egymással, miközben egy harmadikat próbálnak nevelni.

Ez is egy olyan eset, amelyben a rendszerben látható tudattalan dinamikák javítása után elengedhetetlen a tudatos munka. Új „szabályokra”, kommunikációra lesz szükség.

Te Lujza, mondd csak, milyen kamasz voltál? Csendes, nyugodt, vagy igazi lázadó?

B.