Kedves Lujza!

 

Emlékszel, nemrég arról meséltem, hogy valakinek majdnem az életébe került, hogy nem aludta ki magát. A következő találkozásig az volt a feladata, hogy monitorozza az alapvető szükségleteit: alvás, evés, ivás, pisilés. Hát nem ment át a vizsgán.

Kimaradt pár reggeli, néhány ebéd is, vacsora 11-kor. Az alvását el tudod képzelni. Nem ivott rendesen, de legalább a pisilés nem szakította meg a munkát. Amúgy nem vicces. Úgy döntöttünk, addig nem turkálunk, míg ezzel nem kezdünk valamit.

Tudod Lujza, nem mindig kell olyan mélyre ásni. Fogunk amúgy, mert az, hogy ennyire nem törődik magával, nem most kezdődött. De van, hogy fontosabb a tűzoltás. Mert amíg ég a ház, nem sütünk szalonnát régi sztorikon merengve.

Van, aki tervezős, van, aki spontán alkat. Ő tervezős, de rájött, hogy a gyerekek, sőt a házassága óta nem tervezetten zajlik az élete és folyik az energia mindenfelé. És ami ebben az esetben még szerencsétlenebb: hiányoznak bizonyos rutinok.

Egy kiadós reggeliért érdemes korábban kelni, egy beszélgetésért pedig időben lefektetni a gyerekeket. Nem?

Luhuhujza, és veletek mizu?

B.