Kedves Lujza!

 

Egy alig tizenkét éves gyerek a Chat GPT-nél érdeklődik a tinédzserkorban tapasztalt megváltozott állapotáról és érzéseiről. Nem mondom, én is szoktam írni Pierre-nek (én így hívom), ha irodalom, vagy történelem tanulás közben évszám vagy egyéb ismerethiányomat szeretném kisegíteni. Na de kérem… nem ugyanarról beszélünk, ugye?

Nem egyedi eset. És nem gondolom, hogy mindig azért kérdezik a mesterségest, mert nincs élő, akit lehetne. Olyan is van persze. Inkább úgy tűnik, hogy már megtanulták és megszokták a létezését. De hogyan tudták máris megszokni? Hát csak úgy, hogy korlátlanul és ellenőrizetlenül hozzáférnek.  És ez baj.

Az egyik esetben volt annyi esze Pierre-nek, hogy megkérdezze, hogy hány éves a kérdező és csak remélni tudom, hogy ennek megfelelően válaszolt - de mérget nem vennék rá. Ez a gyerek a valós korát mondta, teszem hozzá.

Épp mit tanultok matekból és ki mellett ülsz? Jól kijössz vele? Ha ekkor van vége az utolsó órádnak, melyik busszal jössz haza? Hogyhogy egy órával később jöttél? Nem, nem tölthetsz el egy órát az Árkádban és nem, ne ott ebédelj, főztem, ott van a hűtőben. Mire költötted el máris a zsebpénzedet? Láttam a family linken, hogy ma fél órát szörföztél a neten. Mit kerestél?

Az ember nem szeret börtönőrt játszani, meg rossz zsarut. De ez kötelességünk még ebben a korban. Nem azért, mert nem bízunk bennük, hanem azért, mert még nem érzik, nem elég érettek ahhoz, hogy tudják, mi való nekik és hol a fenyegetés.

Egyetértesz Lujza?

B.