Kedves Lujza!

Néhány válást lehetne rózsák háborújának titulálni, de vajon milyen film jut eszedbe arról, mikor az öröklés válik rémálommá? A szülők még élik boldog házas életüket (ja nem, ebben a sztoriban ők sem beszélnek évek óta), de a testvérek már civakodó cipőikrek. Még az sem segít, hogy Excel táblázatban vezették a szülők, ki mit kapott.

Az egyik testvér minden vagyonát odaadná, csak álljon helyre a családi béka, a másik mindent vetne a kutyák közé, csak ne kopjon fel az álla. (nem elírás, csak így rímelt)

Az egyik testvér jómódú, a másik nem. Előbbi majdhogynem szégyelli, amije van, nyaralások alkalmával alaposan bele is szokott nyúlni a tárcájába, úgy érzi, ha neki van, az legyen mindenkié. Szép gondolat, csak azzal nem számolt, hogy akaratlanul is adóssá tette a tesót, aki valószínűleg nem tudatosan az igazságtalanság haragjával csapott le az adakozóra. Nem fogod elhinni, kisemmizve érzi magát.

Annyira képtelenül hangzik még leírva is! Szóban is így hangzott, ezért kicsit érdeklődtem, történt-e már hasonló eset a családban. Kiderült, hogy az anyát és annak testvérét kitúrta egy gonosz mostoha. A szüleik válása után az apa újraházasodott és halála után valamilyen elmulasztott papírmunka miatt a mostanra már nagyszülővé vált gyerekek búcsút mondhattak az örökségüknek.

Nahát! Micsoda véletlen! Azt az előbb nem írtam Lujza, hogy ez a bizonyos anya nem beszél a lányával több mint egy éve, haragszik rá, nem lehet tudni miért. Illetve amit tudni lehet, az még a mesében sem lehet ok arra, hogy egy anya ennyi ideig távolságot tartson a gyerekével. Ez volt a másik vonal, amiért gondoltam, hogy lehet itt valami más tüske is.

Még nem sikerült kibogoznom a teljes történetet, de láthatod, van itt minden: kibillent adok-kapok egyensúly, testvérféltékenység, örökségből való kitúrás, a múltban szerzett és be nem gyógyult sebek, vetítés. Remélem neked is világos, hogy itt főképp a tudattalan játszik. Hogy ki kit ismétel, kinek próbál besegíteni, vagy épp ki kin veri le az adósságát, az még nem teljesen tiszta, de az biztos, hogy ez a játszma több idősíkon fut. Tiszta sci-fi!

A tehetősebb testvér azt mondja, kapjon az, aki jobban rászorul. De ez nem ilyen egyszerű. Hisz látod, az igazságtalanságot mindkét fél érezheti. Akkor mérjünk mindent patikamérlegen? Hát ez sem életszerű. Viszont asszem kimaradt pár gesztus ebből a történetből.

Szívesen segítenék, elfogadod? Úgy gondoltuk, te ezt, te pedig ezt fogod kapni, rendben van ez így? Köszönöm szépen, de szívesen felajánlom, nekem nincs szükségem rá. Apáddal úgy látjuk, hogy… mit gondolsz? És volna még millió ötletem, de mindegyik arról szól, hogy hangosan kimondjuk, ami van, így mindenki szándéka és remélhetőleg szeretete láthatóvá válik.

Most teljes kommunikációs káosz van. Nincs jóban senki senkivel. Van, aki folyton exkuzálja magát, de nem tudja miért és van, aki vagdalkozik, de nem mondja meg, miért.

Annyi mindent írtam, Lujza, mégis úgy érzem hiányzik valami. Talán az önreflexió, a jóindulat feltételezése, vagy az empátia. A megelégedés, a szeretet, a béke. Szerinted mi?

B.