Kedves Lujza!

 

Most úgy érzem, nagyon reggel van. Felkeltem, főztem egy kávét, ücsörgök a kedvenc fotelemben. Csend van és nyugalom. Minden jó. És mégis van egy kis hangzavar a fejemben.

Ketten vitatkoznak. Az egyik azt mondja, ma nem reggel kezded a munkát, menj vissza pihenni. Miért keltél fel ilyen korán?

A másik pedig azt, hogy de hát Lujza várja a leveledet, biztos ő is megfőzte a kávét, beült a kedvenc fotelébe, vagy az ágyban görgeti a telefont és a levél már hozzá tartozik a reggeleihez. Ne hagyd cserben.

De nincs témám. Illetve van ezer, de valahogy egyik se elég jó. Nem éreztem soha kötelezőnek, hogy írjak neked, most mégis kicsit olyan szaga van. Ezt nem akarom. Szóval most inkább mégis visszabújok, alszom még egy kicsit.

Arra gondolok, hogy ha szeretsz, megérted. És hogy biztos neked is vannak hasonló pillanataid. Ugye te is megengeded magadnak, hogy egyszer-egyszer ne a kötelesség legyen fontosabb nálad?

Hát Lujza, hoztam is ajándékot, meg nem is, mint az egyszeri lány a mesében. Legyél ma te is egyszeri lány, válaszd valamiben magadat a kötelesség helyett. Írd meg, kérlek, hogy mi történt, mostanában úgyis olyan csendes vagy.

Legyen szép napod!

B.