Kedves Lujza!

Képzeld, nemrég volt nálam valaki, aki most egyetemista és utoljára akkor láttam, mikor még általánosba járt. Jól esik, hogy ennyi év után is én jutottam eszébe, mikor segítségre volt szüksége.

Akkoriban nagyon szorongott, jót akart az anyja és egy eléggé teljesítménykényszeres suliba íratta be, ikertestvérével együtt. Nagyon megsínylette, de szerencsére gyorsan kapcsoltak és átíratták, különben nem is tudom mi lett volna vele. Amúgy nem én javasoltam.

Hát ismét felütötte a fejét a mindenkinek is megfelelés. De most már érettebb és jobban kibújt a szög a zsákból. Nem ő az egyetlen kishitű és megfelelni akaró a családban. Sokszor elhangoznak olyan mondatok, hogy légy hálás, bezzeg neked mi minden jutott, megy a finom érzelmi zsarolás, na! Nem ítélkezem most sem, ez is jön valahonnan.

Azt mondta, már azt sem tudja kicsoda ő, még a barátai társaságában is észrevette, hogy folyton igazodik, mostanában nincs igazán jelen, néha azt sem tudja, melyik a saját gondolata és melyik a másé.

Mikor felállítottuk a kis családját, az látszott, hogy a két lány és az anya egymás felé fordulva, ilyen letye petye lepetye hangulatban, mint három barátnő paroláznak egymással, az apa pedig teljesen periférián volt. Mintha a szülők közti távolságot és zavarokat a gyerekek töltenék be.

Nem tudjuk, mi van köztük, nincs is közünk hozzá. De az biztos, hogy senki nem volt a helyén. Nehéz volt eldönteni, ki a felnőtt és ki a gyerek, ki kit támogat és kinek segít.

Érdekes párhuzam, hogy az egyetemig a két lánynak közös volt a legjobb barátnője, szóval ott is megjelent ez a barátnő triumvirátus. Ez szintén megnehezítette az önálló döntéseket, véleményt, gondolatokat, hiszen azt tapasztalta, hogy sokszor egy kalap alá vették a tesóval.

Együtt jártak iskolába, bulizni és nyáron dolgozni is. Most, hogy más városba ment egyetemre, és „kénytelen” volt kiszakadni, akkor fogalmazódott meg először a kérdés: ki vagyok én az ikertestvérem és az anyám nélkül.

Hát mindig újabb érdekes esetekkel találkozom, nincs két egyforma. Nem unatkozom Lujza, remélem te sem.

B.