Kedves Lujza!

 

Ismerek egy férfit, aki fél a döntésektől. Alaposan megrágja, forgatja, aztán mikor végül lenyeli, úgy megfekszi a gyomrát, hogy alig bír aludni, zöldeket álmodik. Éjjel felébred, gondolkozik (kérődzik).

Épp egy ideje ismét otthon lakik ez a középkorú férfi, mert hosszú házasság után elvált, a volt feleségnek már új családja van. Visszaköltözött oda, ahová igazán soha nem kapcsolódott, az egyik levelemben írtam is neked már érintőlegesen róla. Ő az, akit az apja nem védett meg, mikor a nevelőapja bántotta. Inkább ivott.

Az exfeleség egy tyúkanyó volt, amit tudjuk kire szoktunk mondani. Most lett férfi, és felnőtt ez a jóember. Még új ez a felállás, szoknia kell. Vett egy telket, meg házat, és azon rágódik, hogy jól döntött-e. Ez nem hagyja nyugodni és aludni.

Van tartaléka, ingatlana, állása és több külföldi állásajánlata is, szóval ha végül kiderülne, hogy nem jól döntött, mégse a semmi közepén állna. Az apjához is bármikor visszamehet, mégis létbizonytalanságot érez. Ismét egyedül van.

Mikor hazamegy, bemegy a szobájába és nem mozdul ki onnan. Nem kapcsolódik, nem nyit, bezárkózott, ahogy a gondolatai is egyhelyben járnak.

Ma épp a romantikáról tanultam a gyerekkel, befejezetlen regényekről, amelyek az olvasóra bízzák, hogy fog alakulni a történet. Most lekopizom őket, rád bízom Lujza a dolgok alakulását, ahogy azt is, kívülről nézve te mit javasolnál, mire volna szüksége jelenleg.

Ha gondolod, írd le.

B.