Kedves Lujza!

 

Az idő nagy úr. Khm. Még a sebeket is begyógyítja állítólag.  Szerinted barát, vagy ellenség? Jó kis vitaest lehetne.

Pedig tökmindegy, hogy mit gondolunk róla, az idő csak van és mindig ugyanabban a tempóban halad, hiába érzed azt, hogy rohan, vagy mintha ólomlábakon járna.

Van, akinek abban kell segítenem, hogy lelassítsuk kicsit. A Siess! szülői parancs, amit mindannyian megtanulunk, mert az időhöz időpontok is tartoznak. De amikor túlzásba viszi az ő dolgát, minden csak pipálandó pont lesz a listán, eltűnik a most, csak a mikor lesz vége számít.

És van, akire ráférne némi gyorsító. Tudod a késők. Csak kicsit, vagy durván sokat, környezetük nem kis bosszúságára. Nézzük meg egy kicsit az ő szemszögükből. Mit nyernek az idővel és mitől menekülnek meg?

A késés valahol nemet mondás. Lehet akár dacolás is. Valami ellen, amit nem ő kontrollál, amit nem szeret csinálni, vagy ahol nem jó lenni. Valami ellen, ami túl sok és mástól veszi el az időt. Valahogy nem fér bele a saját életébe, komolyabb esetben az egész életébe.

Hogyan született? Visszatartották, vagy beindították? Lehet, hogy már itt nem volt a saját idejében.

Nem feltétlenül tudatos, vagy rossz szándékú. Bár láttam már olyat is, hogy a késés valóságos színpadi belépő volt minden esetben. Mikor mindenki vár, sokkal fontosabbnak érzi magát az ember, még ha kellemetlen is a fejmosás, meg a beírás.

Na és te Lujza? 10 perccel előbb, vagy később érkezel? Lazán veszed a csúszást, vagy idegbajt kapsz tőle?

B.