Kedves Lujza!

Van pár bak az életemben. Neeeeem, nem olyan, na! Rossz, aki rosszra gondol. Csillajegy, csiiillaaaaagjegy! Megkérdeztem egy majdnem horoszkópológust, hogy jól érzékelem-e, hogy a bakok alapból eléggé racionálisak. Azt mondta, mi az, hogy!

Az egyik bakom az első családállítása előtt még azt mondta, hogy ő a világ legracionálisabb embere, utána átgondolta. Szóval nem mind arany, ami fénylik. Lehet, azt gondolta, a fenébe, már ez se megy! De, azért megy az!

Egy másik szenteste született, nehogy már hinni kelljen valamiben, amire nincs bizonyíték. Időközben ő is eléggé elhajlott ebből a szempontból. Lehet, kicsit az én hatásom? Upsz!

Szóval ma is beügetett hozzám egy bak. Eléggé feszengett a kis papírjaimon, de mivel nem talált kézzelfogható, szemmel látható bizonyítékot a bizonytalanságára, hát beadta a derekát, azt mondta, tegyünk egy próbát.

Az a sztorija, hogy elvesztette a munkahelyét, de természetesen a maga felelősségteljes, erős akaratával nemsokára talált is egy másikat. Mégis azt mondja, hogy időnként egy megmagyarázhatatlan és indokolatlan bizonytalanság tör rá, szinte pánikol.

Mikor végigugráltattam a kis papírjaimon, és végeztem, megkérdeztem, tőle, hogyan született. Konkrétan felnevetett. Tudod Lujza, az a „ezt most nem hiszem el” nevetés volt.

Elmesélte, hogy nem egészen hét hónaposan született, majd kapott egy fertőzést, hónapokig bent tartották, majdhogynem csodaszámba ment, hogy életben maradt.

Bingó! Van még kérdésed, Lujza?

B.