Kedves Lujza!

 

Szeretem, ha jönnek visszajelzések a munkámmal kapcsolatban. A folyamat során természetesen látszanak változások, különben miért is csinálnánk, de mondjuk, ha valaki szingli és emiatt jön, akkor dolgunk végeztével elköszönünk – ami ugyebár nem igazán esik egybe azzal, hogy már párkapcsolatban él valaki. Szóval nem feltétlenül értesülök, hogy alakul.

Egy éve volt nálam valaki ezügyben és most menyasszony. Juhúúú. Egyrészt. Másrészt viszont épp nagy a konfliktus köztük. Nem annyira juhúúú. Klasszikus eset, miszerint Júlia Rómeót találja meg és fordítva, azt akarom kinyögni, hogy zsák a foltját, úgy értem az egyikük a másik sérüléséből adódó mintára tudott rákapcsolódni és viszont.

Ilyenkor benne van a pakliban, hogy ha „megjavítjuk” az egyik oldalt, a másik nem biztos, hogy követi, és sejted Lujza, hogy mi lehet ennek a vége. De ez egy bátor menyasszony volt, sőt!

Tizenkilencre is lapot húzott: beállítottuk a potenciális közös jövőt is a képbe, ami kíméletlenül megmutatja azt, ami van.

Bátraké a szerencse, volt helye a rendszerben. De ezzel nincs ám vége, csak szeretnéd Lujza. Most kezdődik az igazi munka. Egy kis, vagy sok türelem, kitartás, elfogadás, valami(ke)t másképp csinálás. Ez már nem szerencse kérdése.

Csupa jókat kívánok nekik.

B.