Kedves Lujza!

 

Kislányok és kisfiúk nem jönnek családállításra, az ő történetüket például az anyukájuk hozza el. Nemrég is volt erre példa, most leginkább azt kerestük, történt-e valami, aminek köze lehet a fizikai tüneteikhez. Melyiket is meséljem el neked? Hát legyen az a gyermek, akinek gyakran van légúti fertőzése, mindenféle nyálkákkal. Bocsi.

Nem mondom el hogyan, inkább nézd meg egyszer, de első körben azt derítettük ki, hogy a születése környékén történhetett valami. Az anyukát császár után el is kellett altatni, ilyenkor mindig gyanakszunk rá, hogy ha a kicsi hirtelen nem érzékeli az anyát, akkor kétségbe esik, egyedül marad. De ez zsákutca volt.

Nehéz volt az első lélegzetvétel? Ez sem nyert.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy az egyik képviselő önkéntelenül érdekes mozdulatokat tett a kezével, olyanokat, amiket vízben szokott az ember. Talán csak nem a magzatvízzel volt valami? Nyelt belőle? Az anya elmesélte, hogy megsértettek ezt-azt a császár közben, szóval ha vizet nyelt, nem csak azt…

Az már csak napokkal később jutott eszébe, hogy a kicsi valamivel később sírt fel, mint ahogy várták. Természetesen nem tudjuk tűpontosan rekonstruálni, hogy mi történt vele, de nem is ez a cél. A benne lévő érzést igyekszünk kioldani, hogy kisimuljon, itt inkább úgy fogalmazok, hogy fellélegezzen a kép, a tér.

Kérdezheted persze, hogy ilyen röpke percek okozhatnak később tüneteket? Hisz nem is emlékszik rá!

Tudatosan biztosan nem. Attól még a teste igen. Aztán nyel egy kicsit a fürdőkádban, vagy a strandon és bumm, felég benne a régi élmény. És mivel te sem emlékszel a születésedre Lujza, hát honnan is tudnád, hogy mennyire volt röpke az a pár perc, vagy nehéz a lélegzés.

Hát most vettem is egy nagy levegőt. Sőt, mindjárt megyek, kinyitom a bejárati ajtót, hogy szippantsak egyet abból a jó hideg és havas téli levegőből!

Sóhajts egyet Lujza, tartsd bent a levegőt míg elszámolsz harmincig, aztán fújd ki. Tedd meg háromszor, isteni stresszoldó!

B.