Kedves Lujza!

Nehéz megmondani hány házasság végződik válással. Remélhetőleg a házasságkötés napján keveseknek fordul meg a fejében, hogy lehetne ezt már most megúszni. Optimista alkat vagyok Lujza, de azért hallottam már egy s mást. Például, hogy előtte nap derült ki, hogy megcsalt. Sose akartam megházasodni, de már régóta jártunk. Már akkor sem működött a szex, de szégyelltem beszélni róla. Igazából biztonságot kerestem csak, el kellett mennem otthonról.

Egy biztos, azt az igent kimondták mindketten és jó, ha a felek ezt nem felejtik el később sem. Az aztán pláne nem fordul meg senki fejében, hogy majd ha sor kerül rá, a gyerekek hogy ússzák meg szárazon.

Mindenképp trauma a számukra, a szülőkön múlik, mennyire tudják megtartani bennük a biztonság érzését. Mert tankönyvi reakció, hogy ha nem is mondják ki, valahol magukat hibáztatják. Azért néha ki is mondják: ha én nem lennék, kevesebb gondotok lenne, ha nem lenne velem ennyi baj, ti boldogabbak lennétek.

A gyerek lojális a szüleihez, ez alapfelszereltség, leegyszerűsítve akkor ki más lehetne a hibás, mint ő. Megérzi a szülők szomorúságát, vagy feszültségét, nem érzi, hol végződik az ő világa és hol kezdődik a felnőtteké, fogalma sincs felelősségekről. És ha ő a hibás, akkor ha valamit teker a dolgon, esetleg még rendbe jöhet. Mi más marad a kezében?

És akkor mit lehet tenni, kérdezhetnéd, mert ez így egyben elég zsákutcásnak hangzik. Hát azt Lujza, hogy kihangosítod, amit gondolhat. Mi döntöttük el, mi nem tudunk együtt élni. Te mindent jól csináltál, most is pontosan ilyen gyereket szeretnék, mint te vagy. Már nem leszek a férje, felesége, de az anyukád, apukád maradok.

Megmaradnak a rutinok, szokások, hogy legyenek kapaszkodói. Nem csak mondani kell, hogy biztonságban van és szeretik, hanem csinálni, mutatni is. Úgy beszélni a másik szülőről, hogy ne érezze azt, valamelyiket választania kell. És persze őszintén elmondani az ő nyelvén, ami van. Mert nem hülye, csak kicsi.

Így nem festi ki a fejében, nem kombinál. Mert tudod Lujza, mi felnőttek is sokszor azonosítjuk a gondolatainkat a valósággal, pedig gyakran köszönőviszonyban sincsenek. Hát akkor képzeld csak el egy gyerek fantáziájával, tudatlanságával, ártatlanságával ugyanezt. Szóval zsákutca helyett mondjuk útépítés miatti elterelés.

Azért mondtam el ezeket, mert talán lesz a környezetedben valaki, akinek ezek nem jutnának eszébe. Kíváncsi lennék, a te vonzáskörzetedben mit mutat a válási statisztika. Hány elvált ismerősöd van?

B.