Kedves Lujza!

 

Nagyon, de nagyon vártam vissza egy kliensemet. Egy cukorfalat kisfiút, aki tudod, az a mindig mosolygós, rötyögős, édes gyerek. nagyon dadog, jár fejlesztésre, meg mindenféle szokásos segítséget megkap, de az anyukája épp a fejlesztő pedagógus tanácsára akart tenni egy próbát velem is.

Lehet, hogy már írtam is róla annak idején Lujza, mikor először járt nálam. Megosztotta velem, hogy akkor erősödött fel nagyon ez a tünet, mikor az édesanyja az utolsó hónapban elvesztette a testvérét. Csak annyit tudott, hogy be kellett menni a kórházba és onnan jött egy telefon, amitől az apukája nagyon kiborult. Napokig, míg anya haza nem ment, nem tudta, mi történt, de nagyon félt, érezte, hogy valami nagy baj történt anyával. Erről beszélgettünk.

Mosolyogva léptek be az ajtón és a hogy vagy kérdésre azt mesélte, hogy otthoni környezetben nagyon sokat javult a beszéde. Rég éreztem ilyen örömet Lujza! Az iskolában viszont csak egy tanár vette észre a változást, így tovább beszélgettünk.

És képzeld, elmesélte azt a reggelt, amikor először bicsaklott meg a nyelve. Megmondom őszintén, velem is előfordul néha. Aztán az oviban az egyik gyerek azt mesélte, hogy látott egy horrorfilmet. Azt hittem, nem jól hallok. És a filmben az történt, hogy egy ember nagyon furcsán beszélt, ezért kivágták a nyelvét. na ekkor már alig bírtam palástolni, amit érzek… csodálkozunk, hogy elindult benne a rettegés, hogy talán vele is ez fog történni?

Nem vagyok csodatévő tündér sajnos, de valahogy reménykedni kezdtem. Létezhet ennyire konkrét egybeesés? Azt is lehet tudni, hogy későn kezdett el beszélni, az ekkor szükséges fejlesztéseket megkapta. Viszont amikor valamilyen ijedtség érte, és a fenti kettőn kívül elmesélt még kettőt, akkor mindig egy fokkal rosszabb lett a beszéde.

Hajj, de szeretném, ha sikerülne tovább oldani!

Lenyűgöz a jókedve, a habitusa annak ellenére, hogy sok bosszúságot okoz neki az állapota.

Majd mesélem, hogy alakul. Ugye te is izgulsz Lujza?

B.