Kedves Lujza!

Na, ezt is megértük. Nehéz megfogalmazni, valójában milyen érzés, hogy nagykorú lett a lányom. Jól elvágtatott felette az idő és olybá tűnik, felettem is. Ugye most nem lettem én meg szépkorú vagy vén???

Az jár a fejemben, mennyi felnőttség jár neki a nagykorúsághoz. Mert Lujza, ugye világos, hogy a két szó nem ugyanaz? Az egyik csak egy kor, a másik meg egy minőség, vagy ilyesmi.

A nagykorú bemehet a cigiboltba és vehet alkoholt, mert joga van hozzá. A felnőtt a kötelességeit is ismeri, megdolgozik azért, amiből megveszi. Nem csak ezeket a szereket.

A nagykorúra ráesik a szabadság, de igazán csak a felnőtt tud élni vele.

Lehet szavazni nagykorúként. A felnőtt viszont nem csak négyévente szavaz, minden nap kiáll magáért, dönt és vállalja a következményeket.

A nagykorúságot nem kell megszerezni, az csak utolér. A felnőttség fejlődésből épül fel.

Ha felnőtt vagy, már nincs kit hibáztatni. Az van, ami van. És kezemben a gyeplő. Ez jó is lehet és félelmetes is. Jó, mert ha rajtam múlik, nem kell másra várni. Félelmetes, mert én döntök, rajtam csattan és nem fogják a kezem.

Hát azért én még fognám szívesen. És amíg nyújtja felém, én ott leszek. Mindig. Igyekszem elfogadni, hogy felnőtt. De tudnia kell, hogy mindig a kicsikém marad, akit óvni, támogatni, szeretni szeretnék. Majd figyelem a határait. Hisz neki az a jó, ha hagyom felnőni.

Jó utat baby! <3

Lujza mondd, te hány %-ban vagy gyerekből és hányban felnőttből? És hogy emlékszel vissza a 18-ra?

B.