Kedves Lujza!

Majdnem elmaradt a mai leveled, de szerencsédre miután lenyomtam az ébresztőt és visszaaludtam, mégis kipattintotta a szememet a kötelességtudat. Ki nem találod, mi fárasztott le az este.

Te kis huncut! Bárcsak, de nem.

Képzeld el, hogy monoton kétkezi munkát végeztem. Nem nyolc órában, de lefárasztott. Címkéket ragasztottam egy termékre, nem mondom meg, hogy mire, majd karácsonykor megtudod.

Jó is volt egy kicsit nem agymunkát végezni, esküszöm üdítő volt. Mint régen a fonóban, jókat beszélgettünk közben.

Például arról, hogy a „munkáltatóm” szerint a munkához gerinc kell és akarat. Egyet tudok érteni. Egy barátnőm egyszer nagyon megszorult és takarítást vállalt itt ott. Őszintén szólva nagyon felnéztem rá akkor. Egyedül nevelte  a kisfiát, nem volt büdös a munka, pláne hogy az egyik elég faxnis barátnőjénél is dolgozott.

Meg arról is beszélgettünk, hogy egy másik ismerősöm szavaival élve a nő nem egész a férfi nélkül és fordítva. Nem arról van szó, hogy emberileg ne lehetne egész valaki, mert nagyon is, csak az egyiknél van valami, ami a másikban nincs és viszont. Nem gondolom azt, hogy mindig és mindenki így kell, hogy érezze, csak azt állapítottuk meg, hogy mi jobban működünk, ha van mellettünk egy társ.

Aztán előkerült az is, hogy amikor az ember más munkát végez, mint amihez a legjobban ért, mennyivel jobban tudja értékelni, ha olyan hivatása van, ami örömet szerez. Szeretem a munkámat Lujza, na!

Ugyanakkor mindenkinek érdemes volna belegondolnia, sőt, belekóstolnia abba, mennyi fáradtság és szorgalom kell ahhoz, hogy a végén valaki, például te leemelhessél a polcról egy minőségi terméket. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs arról, hány pont nullás sztori áll mögötte, hány és hány elbukás, újratervezés, aggodalom ésatöbbi kellett ahhoz, hogy az a valami ilyen értékes legyen.

Egyszer a piacon leszólítottam kedvenc paprikásunkat, megkérdeztem, elmehetnénk-e egy napot a gyerekekkel dolgozni a földjükre, hogy nekik is megmutassam, hogyan lesz a lecsó. Becsületükre mondva ledolgozták a napszámosokat. De vajon minden hajnalban felkelnének-e évtizedeken keresztül, hogy ne vesszen kárba a termés?

Most, így karácsony előtt kedves Lujza, azt tanácsolom neked, hogy végezz egy kicsit olyan munkát is, amit nem szoktál. Úgyis jót tesz a mentális egészségnek a karitatív munka, tudod, a brit tudósok…

Azt nem mondom, hogy akkora mázlid lesz, mint nekem, hogy vacsora, csoki és fröccs is lesz a munka mellé, vagy illusztris társaság. De akkor is!

B.