Kedves Lujza!

Engem vonzanak és taszítanak is a zsákba macskák. Az tuti, hogy meglepetés, ami benne rejlik, de ha kinyitja az ember, felfelé és lefelé is kanyarodhat a szája. A csomagolás lehet ígéretes, belül viszont kiderül, hogy nem érte meg a pénzét. És elsülhet fordítva is.

Az egyik kliensem bement a munkahelyére, bedugta a fülest, felhúzta a kapucniját és azonnal nekilátott a munkának. A kolléganő ránézett és azt mondta: „Ma megint morci leszel?” Nem tudhatta, hogy meccset játszott este négyszáz kilométerrel arrébb, alig aludt, de nem késett, felelősségteljesen végezte a dolgát. Vajon miért nem az a kérdés hangzott el, hogy jól van-e, mi történt?

Volt egyszer nálam egy nő, szerintem te rögtön leplázacicáztad volna Lujza. Majdnem én is. Az arcán meg lehetett számolni a szépészeti beavatkozásokat, ruházata tapadt és csillogott, drága parfümfelhő lengte körül. Mikor beszélni kezdett, megdöbbentem, pedig régi motoros vagyok, több diplomás, magasbeosztású gazdasági szakember, és extrán szociális.

Volt nálam egy önbizalomhiánnyal küszködő srác. A beszélgetés végén néhány perc miatt alkudni kezdett az árból, persze arra nem emlékezett, mennyit húztunk rá előző alkalommal.

Találkoztam pár flegmán viselkedő tinivel is, de mikor nem ültem fel erre a vonatra, és kivártam, hogy elmúljon a gőz, sebezhető, sebzett lelkeket találtam, akik csak úgy szomjazzák a bíztatást és elfogadást.

Tudnék még jó pár példát hozni a pénztárosnő modorától kezdve a reggeli forgalmon át a távol maradó barátokig. De a lényeg, hogy a látszat csal, és ha igazán nyitott vagy, utánamész annak, ami mögötte van.

Ha legközelebb találkozol valakivel, aki valamiért eléri az ingerküszöbödet, mert lesz ilyen Lujza akár ma is, akkor az első hirtelen felindulásból elkövetett reakcióddal várj egy kicsit és tegyél fel magadnak, vagy neki pár kérdést. Megteszi egy egyszerű „Miért?”, vagy „Mi történt?” is. Lehet, meglepődsz.

Ha meg te veszed észre, hogy most valamiért megnyomtad valaki gombját, elég egy tőmondat arról, mi a helyzet valójában.

B.