Kedves Lujza!

Nemrég jártam egy ilyen távközléses, internetes szolgáltató helyen és láttam, ahogy egy idősebb néni az alkalmazás rejtelmeiről értekezett az egyik alkalmazottal. Teljesen képben volt.

Eszembe jut, hogy a nagymamám jupiternek hívta a computert, mert az benne volt a szótárában. Mondjuk tőzsdézett, amihez meg én nem konyítottam. Szóval azon gondolkodom, mennyire para a mindenkori idősebb generációnak a fiatalabb haladása. El tudjuk kerülni az online világ sodrását?

Egy kliensem egész éjjel nem aludt, mert kitette az amúgy profin megszerkesztett profi oldalát a közösségi hálóra.

Egy másik kliensem azon panaszkodott, hogy a családi vállalkozásban az apja a kockás füzethez ragaszkodik, nem kicsit visszafogva az alkalmazottak hatékonyságát.

Valaki épp a másik oldalról panaszkodott, hogy a fia csak a hálón akar kommunikálni, ő pedig még az úriemberes kézfogással szereti kötni az üzleteket.

Az nem kérdés, hogy szükséges-e. De kinek mennyire?

Van egy jó kis német mondás a divattal kapcsolatban. Valahogy az a lényege, hogy kövessük a divatot, de tartsuk meg a stílusunkat. Én is asszem így gondolkodom. Szeretnék arccal kilépni az online világba, de nem szeretnék leadni abból, aki vagyok, úgy értem, hogy fiatalosnak tűnő allűröktől mentesen. Mert az ötvenes, az ötvenes.

Majd mutatom, hogy sikerül.

Te hogy vagy ezzel Lujza? Mennyire hagyod, hogy elsodorjon ez a világ?

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon