Kedves Lujza!

 

Minden kapcsolatnak van jövője. Csak milyen, ugyebár, az nem mindegy. Egyenrangú, távolságtartó, ilyen, meg olyan.

Pár éve járt nálam egy nő és a viszonyáról mesélt. Elég erős volt ahhoz, hogy a boldogtalan házasságából ki tudjon lépni, de annyira mégsem, hogy a másik fél is elhatározásra jusson. Tizennégy év korkülönbség volt köztük, aminek nem biztos, hogy van jelentősége, de akár lehet is.

Most azzal jött, hogy évek múltán is ugyanott tartanak. Ő már szeretne kilépni, a pasinak jó az úgy, ahogy van. Az eszével tudja, hogy veszett fejsze nyele, mégse képes döntést hozni.

Annak idején inkább a szálak elvarrása volt a cél, apáról nem esett szó, hát most rákérdeztem. Gyerekkorában elváltak, minimális kapcsolat, ha volt is, apa alkohol okán „igazoltan” távol.

Állításban is látszott, amit mondott, képtelen volt hátat fordítani a szeretőnek. Csak miután rendeztük a viszonyát az apjával.

Már megint az apa, gondolhatod Lujza. Neeeeem, még mindig! Az első férfi az életében és a mellette megélt érzelmek alkotta kép a férfi mellett. Ha másképp nem tudja elérni az apját, hát a kapcsolataiban egy kicsit, vagyis nagyon is megélhette ugyanazt. Múlt idő, remélem.

Vannak másmilyen kapcsolatok is. Szabad mást akarni. Attól még annak az apának az a lánya marad.

Ugye, Lujza?

B.