Kedves Lujza!

Egy családállítási napon úgy alakult, hogy a szeretetet is beállítottam, mint rendszerelemet. Csak kereste a helyét szegényke, ott szerencsétlenkedett.

Miről zagyválok itt? Igazán megéri, hogy egy kicsit részletesebben elmeséljem. Ha szeretetre gondolok, melegség, végtelenség, emberek, világ, bensőségeség, ilyesmik jutnak eszembe, ilyesmiket érzek. Mikor a szeretet belép a térbe, hasonló pozitív dolgokat várok. És azt, hogy akárhová állhat, mert mindenhol elkél, mindenhol lehet helye.

De semmiképp nem azt, hogy keresgéli a helyét szegényke, és valami kellemetlen gombóc alakul ki a képviselő torkában. Hirtelen eszembe jutott, hogy az illető épp most van túl egy szakításon, és lecseréltem. De a következő és a következő is hasonlókat érzékelt. A szeretet nem tudott megjelenni a térben.

Azon kívül, hogy ott és abban a helyzetben kezeltem az ügyet, azért megfordult a fejemben, hogy mennyire kollektív jelenség ez. Ha végig nézek az embereken, akikkel dolgozom, akkor mindenképp releváns a kérdés, mennyire szeretjük magunkat.

Az önszeretet vagy annak hiánya nem tulajdonság, hanem viselkedés, ennél fogva tanulható. Ha sikerült megtanulni – értsd ezalatt, hogy valahogy elhitte az ember, hogy nem szerethető – akkor át is lehet tanulni.

Mi az önszeretet? Csinnadrattás, tűzijátékos színes lufik? Dehogy. Hallom magam. Odafigyelek az érzéseimre. Ismerem a határaimat. Képes vagyok vigyázni magamra a kapcsolataimban. Olyan dolgokat teszek, amik örömet szereznek. Elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok. Nem bonyolult. És mégis, látod, nem megy úgy, ahogy mennie kellene.

A múltkor kísérleteztünk amolyan filozofikus állításokkal, mint a mesterséges intelligencia és az ember, ősök és utódok, adok-kapok. Legközelebb az önszeretet lesz a téma. Ha abban a csoportban sikerül létrehozni és megérezni a térben, akkor hozzáadunk valamicskét a kollektív tudattalanhoz is.

Enyhén küldetésszagú, nem igaz Lujza? Nem bánom. A legrosszabb, ami történhet, hogy semmi hatása nem lesz. De született optimistaként és a sok kicsi sokra megy elve alapján a magam részéről megteszem, amit tudok - sőt, kimondom: tenni akarok!

Tarts velem Lujza!

B.