Kedves Lujza!

Egy anyukából, aki anno nem állt a helyzet magaslatán, még lehet csodás nagymama. Meg nem annyira csodás is. Szóval, ha véletlenül túl kritikus lennél magaddal, ne aggódj, nincs veszve semmi, még lesz lehetőséged megvillantani gondoskodó hajlamodat. Tudom, hogy te nem vagy olyan, no para, csak viccelek!

De azért találkozom olyan helyzetekkel is, ami nem annyira vicces. A csodás nagymama nem abban ismerszik meg, hogy nála mindent szabad, nincsenek határok. Abban sem, hogy mosolyogva aláaknázza – többszöri szépen kérés ellenére – az anya szavát és következetességét.

Hát így könnyű ragaszkodást kicsikarni. Ez olyan, mint egy szeretői viszony: csak a szépet szedegetjük össze, a reggeli oviba menetelt, öltözködési hisztit, egyél már valamit végre procedúrát megúszva.

Az a sztori, ami nemrég jött szembe, további rétegeket is tartalmaz. Például azt, hogy az anya nem vár gyermeke volt a nagymamának. Titkolta a család előtt a várandóságot, mikor végül megszületett, egy szeretetteljes családtag rábeszélésére terveivel ellentétben megtartotta. Tudod Lujza, ismersz már annyira, hogy ne ítélkezzek felette, biztosan megvolt erre az oka. Lehet, hogy félt, nem volt annyira felnőtt, nem volt apa, és még ki tudja mi minden miatt jutott ilyen gondolatokra.

Mindenesetre, a nevelés oroszlánrészét a nagymamára bízta és úgy sejtem, hogy emiatt tisztább pillanataiban, mikor ebbe belegondolt, vagy lehet, hogy minden alkalommal, mikor látja a gyerekét, hogy belőle milyen jó anya lett, rászakad a bűntudat. Azt gondolom, most sincs kifejezetten felnőttben, ha nem tiszteli a lányában az anyát. A szeretet nem mentség a határátlépésre.

Mi értelme van ennek? A lányával való viszonya rég megromlott, az, hogy az unokáját láthatja, csak annak köszönhető, hogy a gyermekében van annyi szeretet, hogy nem fosztja meg egymástól őket. Csakhogy tovább mérgezte a viszonyt azzal, hogy folyton keresztbe tett. Szóval a lánya elhatározásra jutott, mert már az ő lányával való jó viszonya látja kárát.

Pedig ebben a sztoriban ő lesz a legmagányosabb. Sem az édesanyjával nincs bensőséges viszonya, sem a lányával, eztán az unokájával sem lesz. Sajnálom.

Most mondhatod, hogy fura vagyok, de megmagyarázom. Bárhogy történt is, a lányának lett párkapcsolata, született gyermeke, szép családja van és sok barátja. Tehát minden gyermekkori nehézség ellenére kifejlődte magát. A legnagyobb veszteség a nagymamát éri. A következő a sorban az unoka. Na ez a baj.

Vajon milyen trauma vagy megélés formálta a nagymamát? Szívesen megfejteném.

És nálatok hogy vannak a nagymamák Lujza?

B.