Kedves Lujza!

 

Dühös, haragos, mérges. Aaaz szokott lenni az emberlánya. Meg a fia is. Az igazságtalanság gondolata bujkál mögötte. Bűnösnek látszik, pedig sokszor áldozat.

Nem mondom, hogy sokan, de dühkezelési problémákkal is fordultak már hozzám. Inkább az szokott lenni a nagy helyzet, hogy azok jönnek, akik mások dühkitöréseivel nem tudnak mit kezdeni. Hogy mit lehet tenni, az is megér majd egy levelet Lujza, ha érdekel. Szóval az ilyesmivel nehéz szembenézni, szégyelli is, aki ezzel jön. Ezért nehéz ezzel jönni.

Viszont konfliktust nem jó ebben az állapotban kezelni. A másik fél sanszos, hogy lefagy, főleg, ha gyerekkorában volt valaki, aki hasonló stílusban rendezte a rendeznivalóját. Illetve nem hiszem, hogy rendezte, legfeljebb megszabadult a feszültségtől, közben további nehézségeket generálva maga körül.

Ilyen állapotban, biztosan egyetértesz velem, nincs teljesen magánál az ember és nem képes tisztán gondolkodni. Éppen ezért könnyebben kimond olyan dolgokat, amiket amúgy nem egészen úgy gondol. Sebeket viszont biztosan okoz ezzel, az is lehet, hogy maradandókat. Döntéseket pláne nem jó erre az állapotra időzíteni.

Ma valakit arra bíztattam, hogy fogalmazza meg, pontosan mit vár a másiktól. Megdöbbenésemre azt mondta, hogy neki az érintés, ölelés, kedveskedés lenne nagyon fontos.

Mondd Lujza, te szívesen ölelgetnél, puszilgatnál valakit, aki tegnap leordította a fejedet? Hm. Megkérdeztem tőle is. Hát szerintem leesett a tantusz.

Mivel épp egy olyan valaki fordult hozzám, aki mostanában elég gyakran kerül ilyen állapotba vitái rendezés során, arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez hogyan alakult ki. Mert ilyen heves reakciót erős indikátorok idéznek elő. Legközelebb ezzel foglalkozunk, nem a párkapcsolatával.

Lujza, te min szoktad felkapni a vizet, mi hoz ki a sodrodból, mi tolja fel a potmétert? Kíváncsi lennék.

B.