Kedves Lujza!

Az önszeretet elég univerzális téma. Érint az mindenkit, és nem vagyok egy szociológus, de ki merem jelenteni, hogy egész társadalmat érintően van vele dolog.

Felállítottam a témát lelkes képviselőimmel együtt a minap.  Azt nem tudom elmondani, hogy mire jutottunk. Egyrészt azért, mert még bennem sem ülepedett le, másrészt pedig azért, mert ez csoport megélés, úgyse tudnám megfogni, ott kell lenni. De azt azért elárulom, milyen rendszerelemek szerepeltek az állításban.

Benne volt az önkritika, a bennünk élő kritikus, akit te is jól ismersz már, és ügyes szabotőr a témában. Tudod, nem akar rosszat, fejlődésre sarkall, szeretné elkerülni a hibákat és a kudarcot. Csak néha túltolja.

Ott állt a test is, aki sokat kap a fenti szereplőtől. Pedig amúgy is sokat cipel. Ő tárolja sejtjeiben azt a temérdek információt, amit a megéléseinkből és az elődeink megéléseiből szedegettünk össze. És jelzi azt, amit a lélek próbál elhallgatni. Mindig igazat mond.

Ott voltak az ősök is, akik bizonyos helyzetekben nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy azt tegyék, ami jó nekik és elviselték, ha átlépték a határaikat.

A határ is szerepelt. Az ő dolga meghúzni, meddig tart az én és hol kezdődik más. Sokszor összehasonlít, máskor elszigetel. Jó esetben megvéd.

Jelen volt a társadalmi tükör is minden elvárásával és normájával együtt.

És persze, hogy a gyerek is. Aki hol az alkalmazkodásával, hol a szembeszegülésével, de igazodik ehhez a tükörhöz. Nála vannak a szükségletek is és a valódi vágyak, ő még tudja, mit szeretne. És nála kereshetjük annak megtapasztalását is, milyen csak kapni, anélkül, hogy bármit kellene adni cserébe, szóval a feltétel nélküliség.

Nem hiányzott a szégyen sem. A kellemetlen jelenlét ellenére van egy fontos szerepe is: abban akar segíteni, hogy tudjunk odatartozni, mert az elemi szükségletünk. A szégyen mögött a rossz vagyok, rosszat tettem gondolat húzódik meg. Ha így van, kivetődhetek a közösségből. Hát ő így próbál segíteni.

És végül, de nagyon nagyon nem utolsó sorban ott volt a szabad akarat, a döntés is. Ő az, aki engedélyezi azt, hogy akár jó is lehet. Ha elhiszi, hogy tehetetlen, hiába van az orra előtt a lehetőség. Ő tudja kimondani azt a mondatot, hogy: Most másképp lesz.

Lujza, melyik szereplő dobbantotta meg a szívedet? És azt is tudod, hogy miért?

B.