Kedves Lujza!

Többféle rendszerek részei vagyunk. Többféle közösséghez tartozunk. Vannak olyanok, mint a család, amit nem tudsz megválasztani, vannak megint mások, mint baráti, iskolai vagy munkahelyi közösségek, amiket igen, hiszen legtöbbször ki lehet lépni belőlük.

Abban biztosan egyetértesz velem, hogy egyes közösségek jobban, mások kevésbé nőnek a szívünkhöz. Talán úgy gondolod, mert valahol logikus, hogy azokban a közösségekben, ahol szívesen van az ember, sokkal több mindent elvisel, nagyobb kompromisszumokra képes, mert szereti.

Nemrégiben egy számomra nagyon kedves közösségből kilépett egy számomra nagyon kedves ember. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ha megkérdezném, azt mondaná, hogy annak ellenére lépett ki, hogy momentán nem ismer olyan csoportot, ahol az elvek és a szellemiség értékesebb lenne, mint itt. És mégis.

Ha a szellemiség mögé bújva alapvető emberi értékeket hagynak figyelmen kívül, vagy tipornak meg, az sokkal nagyobbat üt, mintha olyan helyen történik, amit magam is felszínesebbnek, kevésbé fontosnak tartok.

Barátságban is van ez így, nem Lujza? Ha a barátság kezd mélyrepülésbe, fulladozni kezdünk. És van az a pont, ahonnan nincs visszaút, nem lehet rendbe hozni, tovább kell lépni.

Hm. Szóval óhatatlanul elgondolkoztam, hol is vagyok pontosan. A közösség részeként van-e benne felelősségem. Nem úgy, hogy én tiportam volna meg valamelyik fontos értéket, inkább úgy, hogy ha csendben maradok, akkor én is asszisztálok ehhez.

Hogy ismersz, melyik áll közelebb hozzám? És hozzád?

B.