Kedves Lujza!

Szeretem a családos és baráti közös étkezéseket. Még ha hétköznap néha nyűg is, szeretek másokra főzni, aztán jó társaságban elkölteni, közben iszogatni, beszélgetni. Biztosan sokan vagyunk úgy, hogy jól esik időnként kibővíteni a megszokott asztaltársaságot. De ha eszünk, az előbb utóbb ahhoz vezet, amiről nem szeretünk beszélni, legalábbis magasabb bizalmi szintet igényel.

Van pár kliensem, akiknek para társaságban enni. Például azért, mert nem esznek sokat, van valamilyen ételallergiájuk, vagy nem esznek húst és nem mindenki tolerálja, sőt, jön a térítős szöveg, meg a hülye kérdések.

Ha fennáll valamilyen emésztéssel kapcsolatos betegség és ezzel a gázok vagy egyebek is együtt járnak, az még nagyobb para. Gondolj csak bele, hogy essen jól az étel, ha már azon jár az eszed, hogy kibírod-e hazáig. Pedig ahogy az evés természetes dolog, nyilván mindenki tudja, hogy mi lesz a kimenetele. És ugye hová lehet kimenni… Elég távoli meghitt sarok-e, be lehet-e zárni, van-e ablak. Mert hát hiába természetes, az étel zamata már nyomokban sem lelhető fel.

Van, aki egy nyaralás hosszát is képes kivárni és hazavinni. Nagyon kellemetlen lehet. Szóval mikor egy ebből a szempontból nem összeszokott társaság kerül egy szállásra, ahol osztozik a közös helységeken, előbb-utóbb belefut a témába. Főleg, hogy az idegen ételek amúgy is sanszosan megkavarják a hasad.

Miért van az, hogy bizonyos emberek humorral tudják ezt kezelni, vagy szóba sem kerül, mert nincs miről beszélni, és vannak, akiknél a hideg verejtékig fokozódik a kellemetlenség?

Ki hogyan szocializálódott ugyebár. Ha az esemény utóhatásait erős kritika, beszólogatás, cikizés követte, ha kinevették, leszidták, akkor az marad meg, hogy ez tabu, szégyenletes, kirekesztő.

Mintha nem csinálná mindenki. Pedig de.

Asszem mindenki tarsolyában van egy-két kínos történet, biztos a tiédben is Lujza. Ha cikinek érzed, csak gondolj arra, hogy másoknak is van a nagy számok törvénye alapján. Most olyanok kívánkoznak ki ide a végére, hogy vedd be azt a bizonyos lesz.tablettát és hasonló mondások, de ezúttal megkíméllek.

B.