Kedves Lujza!

 

Nemrég volt nálam valaki. Elvileg felnőtt férfi, a gyereke ügyében szerettem volna beszélni vele. A család lelkes tagjai is eljöttek beszélgetni, hogy megkérdezzék, ők hogyan tudnak jól jelen lenni otthon, hogy enyhüljenek a problémák.

De mi van akkor, ha többszörös hárításon, sőt lódításon kapod a klienst? Először is nem vele van dolgom, másodszor pedig nem élhetek olyan információkkal, amik ugyan a birtokomban vannak, de nem tőle származnak. Eléggé patthelyzet.

Ilyenkor abból főzök, amilyen hozzávalókat a helyszínen kapok. Hát azért így is volt miből csemegézni, csakhogy… Szóval egy darabig bírom én, hogy valaki mindig kicsusszan a hálóból és nem a kérdésre válaszol. Aztán újra kérdezek, majd visszajelzek. Ez a dolgom, kérdezni és ha szükséges, visszajelezni. Itt nincs értelme a mellébeszélésnek, próbálok újra és újra visszatérni az alaphelyzethez, miszerint a gyereknek próbálunk segíteni.

Hát ez most nem jött be Lujza. Nem felnőttel beszélgettem, a kérdés ellenállást, a visszajelzés sértődést generált. A végén jól ki is kaptam, hogy nem jó vájbokat sugárzok. Még az is lehet. De ebben a beszélgetésben is ketten voltunk, fele-fele felelősséggel. Gondolom én. Nem mindenki.

Hát Lujza, nem jutottunk semmire. Nem szeretem, de hát ilyen is van. Gondoltam leírom ezt is, hogy tudd, nem tudok minden helyzetet kezelni.

B.