Kedves Lujza!

Miattad betegedtem meg! Szerinted igazságos ilyesmit mondani? Vagy olyat, hogy tuti hogy abban halt meg, ahogy a férje bánt vele. Súlyos szavak ezek, de lehetnek igazak?

Az ilyesmivel vigyázni kell. Mint ahogy azzal is, amikor valaki önmagát hibáztatja, neadjisten más sugallja neki, hogy azért lett beteg, mert ezt vagy azt csinálta. Van elég baja, hát kell neki még egy kis önsanyargatás és bűntudat?

A kapcsolat két embert feltételez legalább, ez logikus. Tehát ketten vannak benne. Az egyik így, a másik pedig úgy. És mindketten felelősek azért, ahogy alakul. Lehet az egyik fél szimpatikusabb, például, mert a barátod, vagy azért, mert tényleg szimpatikusabb emberi értékei vannak.

De ha benne marad egy kapcsolatban, ami folyamatos stresszt jelent és ezáltal kialakul – más okok miatt is – egy krónikus betegség, az hogyan lehetne már csak a másik hibája?

Megszoksz, vagy megszöksz. Vagy változtatsz. Legalábbis megpróbálod, elmész a falig és ha nem jön be, akkor lehet választani az első kettőből. Még egyszer mondom, lehet választani. Ha maradok, az is az én döntésem, ahogy az is, hogy ebben az esetben hozzáállást változtatok, vagy sem.

Nem mondom, hogy csettintésre megy. De a felelősség rám eső részét nem verhetem le senki máson. Már csak azért sem, mert ha vállalom a felelősség rám eső részének száz százalékát, akkor pont ugyanennyi esélyem van a változtatásra. Ha nem vállalom, logikusan lemondtam a változtatás jogáról.

Ma reggel egy autós idegeskedett mögöttem, mert még egy gyalogost átengedtem a zebrán. Úgy gesztikulált, hogy majdnem le is tudtam olvasni a szájáról, mivel illet. Ha öt perccel előbb kel fel és előbb indul el, megspórolja az idegeskedést. Tudod mikor húzom magamra. Sohanapján kiskedden, békanyúzó pénteken.

Érted, Lujza? Szoktál bosszankodni vezetés közben? És megtalált esetleg a fenti téma is?

B.