Kedves Lujza!

 

Hűvösödik a levegő. Nincs is már zakós korszak, úgy hiányzik. Amikor gimiben farmert, pólót, és mondjuk lila bársonyzakót húztam. Most a póló után rögtön a kabát jön. A limonádé helyett tea. Itt az ősz, elindultunk befelé.

Talán a napokig tartó betegség okozza, de ül rajtam egy kellemes melankólia. Olyan ez, mint amikor az ember meditáció előtt egy nagyot sóhajt és minden részletét alaposan megfigyeli, majd a következőnek csak átadja magát, úgy belesimul.

Már várom, mikor szól a legkisebb, hogy nézegetünk-e régi képeket. Hasonlóképp jó visszatekinteni a nyáron érlelt gyümölcsökre, a feltankolt energiákra, és arra, hogy nyáron különösen sok a családdal, barátokkal, partnerrel együtt töltött idő. Hogy ez utóbbi is jó volt-e, az más kérdés. Sokan megteszik ezt, tudatosan vagy nem.

Onnan tudom ezt Lujza, hogy bár a nyár sem szokott eseménytelenül telni, de most ősszel rengeteg új kliens keresett meg. Elkezdődött az iskola az összes időnyomással, szorongással, konfliktussal, egyebekkel. Megérzi az egész család.

És mikor az ember ráér végre lélegezgetni, akkor nekiáll gondolkodni is. Az meg tudod milyen Lujza. Nem a jó gondolatoknál akad meg a lemez. Na és ha közben beszúr az ember oldala, akkor megérett az idő a változásra. Hát ilyesmik.

De mielőtt a kellemes melankólia helyett eluralkodna rajtad a mélabú kedves Lujza, emlékeztetlek, milyen gyönyörű az ősz. Millió százalék, hogy amikor a legszebbek a falevelek, elsétálok a püspökszentlászlói arborétumba, mert az is gyönyörű olyankor. Mindjárt keresek is neked hozzá képet.

Főzz egy teát, Lujza! Van kedvenced?

 

B.