Kedves Lujza!

 

Ha azt kérdezem tőled, tudod-e az életfeladatodat, akkor azonnal lehúzod a levelemet a tálcára, vagy te is szoktál ilyen dolgokon töprengeni?

Annak idején, mikor kineziológiát tanultam, volt egy ilyen sorozat, amit úgy hívtunk életvonal. Azon kívül, hogy a tanfolyamon megcsináltuk egymásnak, egyetlen kliensre emlékszem, aki vállalkozott rá, mert hát egy tíz alkalmas kalandról van szó, és tegyük hozzá, elég súlyos témában.

Arról van szó, hogy bizonyos módszerekkel ránézünk, ebben az életben, ebben a családban mi a fejlődési feladat. Ezeken kívül a léleknek életről életre haladva mi a feladata. Ha ez utóbbival kapcsolatban más is a világnézeted, talán az első kettőn érdemes egy pillanatra elgondolkodnod neked is.

Ezzel a személyiséggel, ilyen korban, helyen és életesemények között telik az életed. Vajon mit lehet ilyen adottságok mellett megfejlődni? Ha mondjuk szegénységben, vagy gazdagságban, szülőkkel, vagy félárván, jó memóriával, vagy kicsit ügyetlenebb fizikummal ésatöbbi különböző lehetőségeket pakolt be mondjuk a sors(?) a hátizsákodba. Mit kezdesz vele, mit lehet vele kezdeni?

Az egyik családban az önállóságot muszáj megtanulni, a másikban a segítség elfogadását. És kicsit mások a lehetőségek egy arisztrokrata vagy egy munkáscsaládban, egykeként vagy négy testvér mellett. A házassághoz, munkához, érzelmekhez, élethez való kapcsolódás miként hat az egyik vagy a másik családtagra?

Hát ilyenek. Azért izgalmas, nem Lujza? Nem baj, ha nincsenek válaszaid. Nem elvárás. És bár engem kifejezetten izgat ez a téma, messze nem értem a végére csak kapizsgálom.

B.