Kedves Lujza!

 

Azt kérdezted, mindenkinél működik-e a családállítás. Hát nagyjából igen, csak nem mindenkinél ugyanúgy. Van, aki fogékonyabb, van, aki kevésbé. A racionalitás nem feltétlenül kizáró ok, ahogy az alapvetően intuitív típusok sem mindig a legjobb képviselők.

Ha valaki nagyon nem akarja elfogadni, hogy ez valamiért működik, az ellenállásából kifolyólag lehet, hogy nem érzékel. Jóformán még rá se áll a papírra, már ki is jelenti, hogy nem érez semmit. És a következőn se.

Van, mikor nem ez a baj, hanem annyire nehéz érzésekkel van jelen a témában, hogy önvédelemből húz falakat.

Ilyenkor a csoportos állítást javaslom, hisz a képviselők nem élték át azt, amit ő, és könnyebben beleengedik magukat. Kívülről nézve egy kicsit könnyebb. De azért nem könnyű így sem. Pláne, mikor valaki észreveszi egy hozzátartozója testtartását egy idegenen, aki őt képviseli. Vagy amikor úgy beszél, mint ő.

Szoktunk ám sírni is, Lujza. Én csak belülről egy kicsit, mert engem is megérint sok helyzet, de nekem ott más dolgom van. Figyelnem kell, hogy meg tudjak tartani mindenkit és minden apró jelet észre kell vennem. (Az összeset nyilván nem tudom).

Én utána bambulok egy darabig magam elé, aztán elpakolok. Így zsilipelek.

Aztán olyan is van, hogy valakinek nem jön be. No para. Annyi módszer és segítő van. Csak találja meg mindenki a neki valót.

B.