Kedves Lujza!

 

Van, ami nem látszik, mégis van. Valami történik, hat ránk, de szemmel nem látható, érzékszerveinkkel nem érzékelhető. Honnan kezdődik az, hogy van és honnan tudjuk, hogy megtörtént?

Biztosan te is jártál már úgy, hogy nagyon vártál valamit. Aztán megtörtént és rájöttél, hogy a vágy maga sokkal erősebb volt, mint az a valami, amit vártál. Lehet, hogy el sem jött és csalódtál. Hová lett az a sok vágyakozással teli perc? Mégis, maga a hiány is hozzád tett valamit, más irányba terelt, nem?

Biztosan úgy is jártál, hogy készültél egy nagy eseményre, végül nem lehettél ott. De attól még maga a tudat, hogy valami ritka és különleges dolog zajlik, jelentőséggel bírt a számodra.

Biztosan sokszor tapasztaltad, hogy bármennyire akartad, valamit nem tudtál irányítani, nem nálad volt a kapcsoló. Megtetted, amit tudtál, a többi nem rád tartozott. Közbeszólt a sors, vagy nevezzük bárhogy.

Sokszor a hiány mutatja meg, mennyire értékesnek számít valami az életünkben. Gondolom nem túl pozitív csengésű szó neked a hiány Lujza, mégis sok mindenre tanít. Türelemre, elfogadásra, elengedésre, hitre.

Úgy akartuk látni a holdfogyatkozást! De eltakarták a felhők. Attól még megtörtént. Leülök kicsit meditálni, megkeresem, hátha hagyott nekem valami üzenetet ez a különleges jelenség okozta energia. Már így is hagyott, hogy ezeken elgondolkoztam kicsit.

Mondd csak Lujza, neked most mi hiányzik a legjobban? Tehetsz valamit, ami felértékeli benned a hiányt?

Legyen szép heted!

B.