Kedves Lujza!

Nemrég járt nálam valaki, aki azért játszik sokat, egy vagyont veszített már röpke pár év alatt, mert akkor minden teher leesik róla, felszabadul, ki tud zárni mindent nehézséget.

Azóta van ez, mióta elment az édesapja. Míg ő élt, a kommunikációjával szűntelen jelezte, hogy a gyermeke egy rakás szerencsétlenség. Gyerekként a nadrágszíjat használta ennek kifejezésére. Ő maga, 14 gyerek közül az egyik hasonlókat élt át. Nem volt egyszerű kitűnni ennyi családtag között, egy szigorú apa mellett ezt a nevelési módszert sajátította el. Ő is elmenekült egy másik városba, messze a családjától.

Szóval mikor ő elment, és nem volt ki fenntartsa a szerencsecsomag életérzést, megoldotta egymaga, hogy azt érezze, folyton kudarcot vall. Egyrészt felszabadult, olyannyira, hogy órákra elfelejtette hol van és mit csinál, a másik oldalon viszont jobban szenvedett, mint valaha.

Hát jól összesűrítettem a történetet, de tényleg ez a lényeg: fenntartotta azt a képet, amit magáról gondolt gyerekkorában szerzett tapasztalatai, a visszajelzések által.

Édesanyja relatív fiatalon elment, őt teljesen tehetetlennek látta, hát ez sem segíti a változni akarást.

Tudod Lujza mindezt végig beszélni, kimondani szavakat és gondolatokat, az előhozza az emberből a felnőttet, aki képes és mer másképp cselekedni, mint ahogy a családjától látta és tanulta. Lehet mást választani, vagy nem.

Az én dolgom, hogy megmutassam, hogyan lehet nézni a múltra és mennyiféle lehetőség van a jövőben. Hogy melyik tablettát veszi be az illető, abban már nincs benne a mancsom.

Na megyek a dolgomra, közben meséld el, neked milyen napod lesz ma!

B.