Kedves Lujza!

Mondd csak, te hol tartod az emlékeidet? A sublódban, egy kis cirádás dobozban, a szívedben, a fejedben, netán a naplódban… Próbáltam kitalálni, hogy mit fogsz majd válaszolni, de fogadjunk, hogy meg sem fordult a fejedben, hogy azt írd, a testedben.

Egyszer, mikor nagyon beütött a spiriláz, vettem egy füstölőt és abban a pillanatban, mikor meggyújtottam, bevillant a szomszéd néni konyhájának illata. Ritkán jártunk nála, de mindig megkínált va níliás karikával. És ott volt pont olyan illat. Nem szórakozott velem az elmém, meggyújtottam apának is egyet és megkérdeztem, hol érezte ezt az illatot. És tudta.

Vattacukorba burkolt kezdés után azért ráfordulok arra is, hogy legtöbbünknek nem a boldog gyerekkor jut eszébe, ha megérzi egy iskolában a menzaszagot. Ha szerencséje van, akkor főtt marhahús meggyszósszal és pirított, párolt darával, ha nincs akkor langyos bőrös tej, zsíros műanyagbögrében.

Van, aki rá sem bír nézni a Jägermeisterre, vajon miért? Vannak szakítós dalok, és te is biztosan fel tudod idézni a fogorvosi fúró hangját, fertőtlenítő szaggal egybekötve. Jujj, ha meglátok egy százlábút, azonnal újra érzem, milyen volt egyszer éjszaka sötétben mezítláb rálépni.

Szóval elég egy pindurka inger, és máris fut, szalad ahhoz az emlékhez, amihez erős és/vagy sok szál fűzi.

Tovább megyek. Emlékszik a testünk olyan dolgokra is, amik nem is velünk történtek meg. Talán emlékszel arra a kliensemre, aki úgy érezte, mintha valami folyton szorítaná a torkát. Meséltem neked a bátyjáról, akinek a nyakára tekeredett köldökzsinór vetett véget rövid kis életének. Ott sem volt, a teste mégis tudta.

Vagy a lányra, aki majd megfagyott, mikor rájött a pánik, aztán kiderült, hogy a dédnagymamája órákig gyalogolt árvíz idején a jéghideg vízben, és magzatát vesztette.

És tovább kell mennem Lujza, mert még van hová. Családállításon vadidegen képviselők, akik azt sem tudják kicsodák, felveszik annak a személynek a testtartását, vagy érzik annak a valakinek a fájdalmát, akit megtestesítenek. Na akkor látnád a kliens döbbent arcát.

Szóval mégis hol a túróban vannak az emlékeink? A tudatosak biztosan fejben, az érzelmek a szívben és van ugye a tudattalan (kollektív tudattalan, családi tudattalan), ami például a testben ölt testet. Én is érzem Lujza, hogy feltorlódtak a szavak, de most itt hagyom így.

Biztosan sok minden van még, amit én nem tudok erről, az agy, meg a bél, meg a mindenféle pszichoszomatikus ügyek. Mindenesetre nagyon izgalmas téma, nem gondolod? Van esetleg valamilyen undi sztorid neked is, hogy mire rászkódik össze a tested?

Ne tartsd magadban!

B.