Kedves Lujza!

 

Mondd csak, ismersz valakit, aki indokolatlan mennyiségű felesleges dolgot vásárol? Nem baj, ha nem kell, de ki tudja, mikor lehet rá szükség és különben is nagyon olcsó volt.

A régi szomszéd nénimnél egyszer több, mint tíz kávéfőzőt számoltam össze. Egyedül élt és mindig ugyanabban a régi kotyogósban főzte a reggeli feketét. Viszont mindegyik darab alatt, sőt egyesek tetején is volt egy hímzett terítőcske. Több paplangarnitúrája volt még a csomagolásában, két hűtőládája dugig megtöltve, mondanom sem kell, hogy soha nem fogyott ki, csak gyülemlett.

Szóval számára a kávéfőző egyfajta státuszszimbólum volt. Annyira szegények voltak és annyit nélkülözött gyerekkorában, hogy a raktározás életformává vált nála, azt sem bánta, hogy eladósodott a sok kütyü miatt. Természetesen az is fontos volt, hogy mások lássák, mi minden van. Tőlem megkérdezte egyszer, hogy miért nem az utca felé van a függönyöm szebbik fele, nem tudta befogadni, hogy nézni szeretném, nem mutogatni.

Olyan ismerőseim és klienseim is vannak, akik jólétben élnek, mégis erős szegénységtudattal. Mások számára természetes és mindennapi dolgokat is sajnálnak maguktól. Egy vacsora a városban, egy új cipő, és kész a bűntudat.

Honnan jön mindez? Nyilván olyan élethelyzetekből, ahol túl kellett élni valahogy és minden garast be kellett osztani. Ismerek olyat, akinek édesapja halála után óriási adósság eset ki a szekrényből. Olyan sztorim is van, hogy egyszerre lett valaki munkanélküli és az otthonát is elvesztette.

Volt, hogy megbetegedett a családfenntartó, át kellett szervezni a kiadásokat. Olyan is, hogy a szülők veszekedéseinek témája nagyrészt a pénz volt. És a nagyszülők, dédszülők háborús tapasztalatai átöröklődnek a következő generációkra.

Drága nagymamám húsvétkor mindig több helyre osztva dugdosta a süteményt, hogy mindig maradjon még. Ha elöl hagyja, tuti azonnal elfogy.

A spórolósdi nem hülyeség, a raktározás sem bizonyos keretek közt, de nem baj, ha az ember odafigyel, van-e valódi szükséglet, indokolja-e a helyzet, vagy egy másik élet, egy másik kor, vagy helyzet miatt kompenzálunk.

Te melyik típus vagy Lujza, a takarékoskodó, vagy a felhalmozó?

B.