Kedves Lujza!

 

Megvan neked az a mondat, hogy van egy gyerekem meg egy lányom? Elég múlt századinak hallatszik a mondat, de képzeld, még mindig érvényes sok családban, még ha nem is mondják ki szavakkal.

Van például egy kliensem, aki az apja vállalkozásában dolgozik. Hiába van több diplomája, kezeli pengén a modern technikát, mintha ott sem lenne. Az exsógor szava mindig többet ér, és az egekig van magasztalva.

Mostanában mesélte valaki, hogy egy szomszédos országunkban, kicsit vadregényesebb vidéken többször konkrétan nem hallgatták végig, a mondat közepén elfordult a férfi, jelezvén, hogy nem kíváncsi egy nő véleményére. A kisfiúval kezet fogott minden reggel, az anyjának még csak nem is köszönt. Azta, gondoltad volna, hogy létezik még olyan hely, ahol a nyelvünket beszélik és jószágszámba vesznek?

Hát az ismerősöm remekül oldotta meg a helyzetet, arra utalt, hogy biztosan neki is van édesanyja, és úgy sejti, hogy őt is végig hallgatja. Ez nem női-férfi kérdés, hanem a másik ember tisztelete. Végülis őt is egy nő szülte. Utána végig hallgatta.

Egy nagy cég női klubjában jártam beszélgetni, visszatérő kérdés és téma volt, hogy ott nőként kétszer annyit kell küzdeni és dolgozni az elismerésért. Ha egy férfi ötletel, nem ugyanakkora a súlya, mintha egy nő tenné.

Azt gondolom, hogy ha valaki szándékosan felsőbbrendűséget akar sugározni, akkor biztosan nem felsőbbrendű. Ha elég magabiztos és erős, akkor nem hasonlítgatja magát, nem akarja körbepisilni a területét. Ha mégis ezt teszi, akkor azt merészelem állítani, hogy félti a pozícióját, és nem is olyan erős, mint mutatja.

Te találkoztál hasonlóval, Lujza?

Mesélj majd.

B.