Kedves Lujza!

 

Képzeld, mára kivettem egy szabadnapot. Nem fogod elhinni: takarítani fogok. Nem jön az ÁNTSZ, annyira nem gáz a helyzet, de dolgoztam a nyáron, és úgy látom ráfér a házra és rám is.

Szeretem néha tetőtől talpig átforgatni a dolgokat. Lehet szó rendezkedésről, például lejárt dolgok felkutatása és kidobása, vagy alapos tisztítás, és kisebb szépészeti, lakberendezési kivitelezések, kertrendezés.

Beteszek valami zenét, és közben jár az agyam. Mert ott is takarítok. A fentiekhez hasonlóan: lerendezek pár nyitott kérdést, racionalizálok, lecsupaszítom a dolgokat addig, hogy kézzelfogható, konkrét tett lehessen belőlük, aztán jöhet a tervezés, ötletelés.

Előfordul, hogy amikor azt javaslom valakinek, érdemes volna elkezdeni a meditálást, akkor két órás helyben ülésre, teljes chillre asszociálnak. Pedig szerintem egy doromboló macska simogatása közben, vagy egy sétában, sportban, 5 perces légzésfigyelésben és hogy a témánál maradjak a takarításban is el lehet merülni, át lehet szellemülni egy kicsit.

És ez a lényeg. Hogy öt perc, vagy napi többször öt perc, az mindegy, mert több, mint a nulla. Hogy van öt perc az jobb, mintha nincs másfél óra.

Hát most nekem lesz rá egy napom. És hidd el, nálunk nem lehet a földről enni, nem vagyok faxnis. De ezt most minden porcikám kívánja. Azért, amiket írtam. Itt a takarítás ideje szimbolikusan is. Alig várom.

Hát te hogy vagy ezzel, kedves Lujza barátnőm?

B.