Kedves Lujza!

 

Jó reggelt neked! Kérlek csukd be egy pillanatra a szemed és képzeld el, hogy a bal vállad mögött anyukád áll. Az ő bal válla mögött az ő anyja, a te nagymamád, majd a dédmamád, ameddig csak el tudod képzelni. Ha férfi lennél azt kérném, apádat képzeld el a jobb vállad mögött és így tovább.

Na, milyen végig nézni a női felmenőiden? Érzed az erőt?

Hiába is mondanád, hogy nem, nem veszem be. Az az erő akkor is ott van, ha sose találkoztatok, vagy ha találkoztatok, de köszi, ha lehet, inkább nem kérnéd, akkor is. Kicsit értem.

Volt nálam valaki. A nagymamája egy alkoholista férfit választott és élt le vele egy életet. Az anyja is. Szerinted mennyi esély van rá, hogy olyan férfit húz be maga mellé gyermeke apjának, aki valamilyen módon eltűnik a valóságból? Biztos vagyok benne, hogy jól tippelsz.

Hát így van ez. Lehet megveted őket, miért maradtak ott ezek a nők. Miért tűrtek és miért voltak annyira erőtlenek, hogy nem kezdtek önálló életet? A körülményeik fogságától eltekintve van itt még egy fontos dolog.

Gyerekeket vállaltak és neveltek felnőtté, akik aztán további családokat alapítottak. Szóval például azért maradtak ott, hogy végül megszülethessen az, aki ezt a történetet elmesélte nekem. Annyira azért nem voltak erőtlenek, mert egy ilyen élethez nagyon sok erőre és kitartásra van szükség. És ezt az erőt tovább adták, például a kliensemnek.

Szabad felhasználásra.

Dönthet úgy, hogy ő is marad, vagy akár úgy is, hogy megszakítja a sort. Ha lesz elég bátorsága. Mert ereje tuti van.

További szép napot Lujza!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon