Kedves Lujza!

 

Ha azt mondom családfő, neked valószínűleg az apa, a férfi jut eszedbe. És ezzel nyilván nem vagy egyedül. De valóban így van ez a harmadik évezredben is?

Már a szó is elgondolkodtató, mit takar tulajdonképpen? Megnéztem az értelmező kéziszótárat, az is azt írja, hogy a család legidősebb, legnagyobb tekintélyű tagja, aki elsősorban férfi, ritkán nő. Azért az elmúlt száz évben sokat fordult a kocka ugyebár. Jó ez nekünk? Vagy ne értékeljük, csak lássuk…

Állításban az a rend, hogy a családfő, legtöbbször a férfi a nő jobbján áll. De már ott is látható időnként, hogy a rendszer akkor simul ki, ha helyet cserélnek.

Végül is mindenki anyától és apától születik, szóval egy nő és egy férfi minőségeit hordozza magában. Láttunk már óvóbácsit és kamionsofőr nőt, szóval nem lehet tudni, milyen életterületeken vívja ki magának a helyet az ellenkező nem egy-egy darabkája.

Addig minden oké, ha a felek a betöltött szerepüknek megfelelő helyen állnak. A galiba ott kezdődik, amikor helycserés támadás van, de marha kényelmetlen. Amikor úgy csinál valaki, mintha, de nem tetszik, csak elviseli, mert ez az elvárás, vagy azt hiszi, hogy az.

Haladunk a korral, csak lehet, hogy időnként egy letűnt korral. Hogy mi teszi ezt rendbe? Hát az önismeret, a szerepek tisztázása, beszélgetés, belátás, elfogadás, ilyenek.

Lujza, belőled hol türemkedik ki a férfi minőség? Gondolkoztál már ezen? Volna kedved? És nálatok ki viseli a nadrágot?

Majd írj, mire jutottál.

B.