Kedves Lujza!

 

Gondoltam ma arról a kliensről írok neked, aki nem jön el. Nem az összes mindenkiről beszélek, aki még nem járt nálam, hanem arról, akivel megbeszélünk egy időpontot, csak nem jelenik meg. Előfordul az ilyen, sajnos a nagy számok törvénye alapján én is elírok dolgokat, véletlenül nem említem meg, hogy már más helyszínen vagyok. És lehet betegség, elhúzódó meeting, vagy csak szimplán elfelejti valaki. Belefér.

De vannak az aznapi lemondások, például, hogy ma van a gyerek szülinapja, akkor elgondolkozom, hogy ez aznap derült ki, vagy mi van? És van olyan kliens is, aki harmadszor csinál ilyet. Hm. Nehéz a vállalkozók élete, mert hát ugye a szabadságom és a betegségem idejét is nekem kell intézni.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ha egy nap hárman is lemondják, akkor elgondolkozom, hogy szünetre van szükségem, csak nem vettem észre, az élet megoldotta helyettem. Veszem az adást.

Bocs, ez most egy ilyen levél, egyszer le kellett írnom. Azt is, hogy én képzeld, hétvégén nem dolgozom, sőt este és éjjel sem. Akkor sem, ha elérhetőt mutat a pöttyöcske. Nem akarok időpontot adni, szeretnék kikapcsolni, főzni, olvasni, kiruccanni, szeretteimmel lenni. Hát ez van.

Te hogy vagy?

B.