Kedves Lujza!
Volt nálam egy fiú. Hónapokig nem
járt iskolába, mert fájt a hasa. Nem történt semmi extra dolog azon kívül, hogy
dögunalmasnak találja az egy helyben ülést, amit megértek, és egy kicsit izgága
típus. Más szakemberrel is találkozott, hasonlóan látta ő is.
Volt régen egy oviváltás, és az új
oviban nem érezte jól magát. Unta az alvást és rendszeresen kiszökött az
ágyból. Tulajdonképpen most is hasonló történik a suliban, csak haladóbb
módszert választott. Orvosnál nem jártak.
Valamit azért észrevettem, de nem a
gyereken.
Szóval amikor nem ment suliba,
akkor tévét nézett helyette. Nem tanult, azzal megvárta a szüleit, ne kelljen
már egyedül bajlódnia vele. Hát, lehet, hogy én is néha sorozatot néznék munka
helyett, ha lehetne. Neeem Lujza, én túlságosan is szeretem a munkámat. Viszont
ebből a szempontból megértem a srácot.
Valamint semmi, de semmi dolga nincs
otthon a felsős gyereknek, de nem is sportol, vagy zenél vagy ilyenek. Miért is
nincs és nem?
Elváltak a szülők. És az anya
kompenzál, még ki is mondta. Pedig a kezdetben apró, később nagyobb otthoni
feladatokkal fejlődik a kitartás, az akarat és az önbizalom is.
Legközelebb anyuka jön. Szerintem a
srácnak nem leszek a kedvence. De hát feláldozom magam, mindent a gyerekért! Csak
az a minden tényleg szolgálja őt…
Nem igaz, Lujza?
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése