Kedves Lujza!
Van egy kliensem, aki most nagyon
keresi önmagát. Ebben még nincs semmi különleges, mert azt gondolom, bizonyos
mértékben mindannyian ezt tesszük. Az ő sztorija azért extra, mert ehhez két
katarzisra is szüksége volt, egy szépre és egy életveszélyesre.
A szép egy véletlenül alakult
szerelmi történet. Ilyet még nem csinált soha több évtizedes házassága alatt,
de úgy alakultak a dolgok, hogy egyszerűen nem tudott ellenállni.
Az életveszélyes konkrétan egy sztrók
volt, amit szerencsére teljes felépüléssel megúszott.
A szép sztori nem volt elég, de a
veszélyes végül arra sarkalta, hogy elgondolkodjon kicsit az életén. Mindig a
család volt az első. Hetelés, taníttatás, hetelés, ház, hetelés, közös nyaralás
és így tovább. Miközben a családjának élt, tulajdonképp lemaradt róluk is, mert
sosem volt jelen, csak telefonon.
Aztán most azt mondta, van még jó
húsz aktív éve, szeretné úgy eltölteni, hogy képben van arról, mit miért csinál,
de legfőképpen önmagáról.
Lujza, hát nem hülyeség mindig csak
hajtani? Hogy majd legyen belőle valami, amit nem fogok élvezni, mert akkor
majd a következő valamiért kell hajtani. Tudod, a szép fehérneműt nem csak
ünnepnapokon kell elővenni, és egy kedves barátnőm a vizet is szép boros
pohárból issza. Lehet hétköznap is virág az asztalon, egy jó kis csajos este, egy
hirtelen szabadnap valami jó kis kalanddal, vagy akármi.
Mesélj, mivel szereted különlegessé
tenni a szürkét?
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése